Mirkóval egyre több közösségi programon veszünk részt és ezek kapcsán érdekes dologgal szembesültem a minap: miért hasonlítgatjuk össze a gyerekeinket?
A válasz adódik: csak. Na de mégis miért? 
Úgy gondolom mélyen belénk ivódott nevelésről van szó: hiszen amint a kisgyermek közössége kerül, az "okos" felnőttek máris felhívják a figyelmet a különbségekre, igencsak ráerősítve ezekre.
A hasonlóság - és sokkal inkább a különbözőség - kutatása tehát már a kora gyermekkortól tanult viselkedésformánk lesz.
Ennek (is) köszönhető, hogy amikor pár anyuka és csemetéik egy programon egymás mellé sodródnak, kezdődik a kérdezősködés: Mennyi idős? Mit tud már? Fejét emeli? Hasra fordul? Ül? Áll? Jár? Mit eszik? Mennyit? Hány foga van? .......
Eleinte gátlás nélkül válaszolgattam ezekre a kérdésekre, aztán rájöttem, hogy nem létezik jó válasz: ha már tudja Mirkó azt, amit a másik baba, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. De akkor mégis, mit kell ilyenkor mondani?
Azt hiszem megtaláltam a választ: Mindent eszik/csinál amihez kedve van és én úgy látom boldog:)
