Nem tudom, más anya hogy van ezzel, de én úgy érzem, hiába vagyok 0-24h-ás anyaszolgálatban és lesem csemetém minden mozdulatát, időnként mégis szinte rádöbbenek, miket is tud már a gyerek. Pedig - elvileg még jó is vagyok a gyermek fejlődése c. témában, hiszen ez a szakmám alapja, no de a saját utód mégis más.
Azon már meg sem lepődök, hogy - bár nem a tankönyvi mozgáspélda szerint - de egy kombinált kúszás-mászás technikával bárhová eljut a lakásban, és mindent megszerez, amit csak szeretne. Azt viszont már csodálkozva figyelem, amikor pillanatok alatt meghódítja a családtagokat és a barátokat; valahogy azonnal tudja, kinek mi a gyengéje: a nagypapának brümmög, mert együtt szoktak autózni, a nagyitól minden új ételt azonnal elfogad, hiszen a nagyi legfőbb öröme, hogy etetheti a kisunokáját. Tündérkeresztanyjával pedig amint találkoznak, egy hullámhosszon vannak: központban a zene, a mondóka és a kacagás.
Persze, a fiam nem szuperhős, csak egy-egy pillanatban tudatosul bennem, hogy bizony már van humora, és a legnagyobb vicc, amikor anya elejt valamit és az a padlón landol, de vicces volt az is, amikor a 180cm széles ágyon anya minden hajnalban valahogy az ágy szélére került, miközben a 62cm kisfiú keresztben terpeszkedett az ágy közepén. Persze rá tudott még egy lapáttal tenni, ha még egy pisitócsa is díszítette a matracot. (Ennek a "szép"világnak mára vége, Mirkó már egész éjjel a saját ágyában alszik. - és persze már ez is hiányzik.)
Aztán időnként arra is rácsodálkozom, hogy hűűűű már elmúlt fél éves, és igen! séta közben sok-sok nála kisebb babát tolnak a büszke anyukák és apukák az utcán. Bezzeg, amikor nekem mondták a kollégák, hogy pikk-pakk elmegy az első pár hónap, csak bólogattam, hogy persze, de nem igazán hittem.
Rácsodálkozom arra is, hogy a mindig munkamániás anyjából hogyan varázsolt egy otthonülő, a neten babaprogramok után kutató, egyfolytában vigyorgó, minden apró probléma fölött átsikló nőt.
Mirkó egyébként nagyon kiegyensúlyozott, jó természetű kissrác, általában jófej. Amit szeret: dumálni, sikítani, medencében pancsolni, autózni, Mizu-t hallgatni, távirányítót nyalogatni, reklámújságokat széttépni (lekorlátoztam a reklámújságokra, valószínűleg egy Dosztojevszkij kötet is hasonló sorsra jutna), füvet tépni, pucérkodni, kacagni és eeeeennnniiii.
Rendkívül nyitott fiú, volt már 2 államvizsgán, esküvőn, kozmetikusnál, konferencián, védőnők záróvizsgáján. Utazott már busszal, vonattal, metróval, hajóval, autóval, nyaralt már a Balatonon.
Időnként ugyan van balhé: leginkább akkor, amikor a hőn áhított tárgyakat elkobzom tőle, mint: vasalózsinór, teknőskaja, pendrive, és persze a szétcsócsált reklámújság.
Szóval éljük az aktív fél évesek mindennapjait, csak időnként megállok egy-egy pillanatra és rácsodálkozom.
Kalandjainkat most vidéken folytatjuk, talán még onnan is jelentkezünk.
